Szüreti Napló Chiléből – Ötödik: Utolsó Nap

Április 23. – Szombat
Hűvös, de csodásan napos reggelre ébredtünk. A nap sugarai beragyogták a dűlőket és az egész völgy aranysárga fényben úszott. Kényelmesen lomha volt a reggel, mivel ünnepi hétvége volt, s csak a mi kis csapatunk volt a birtokon illetve szőlő sem volt, amit fel kellett volna dolgozni. Reggeli után írtam, majd a többiekhez csatlakoztam a borászatnál.

Csömöszölés, a must felülpumpálása és a tartályok hűtése közepette értem Brendant és Omárt. A Grenache Noirt, Tempranillot és Syráht tartalmazó négyzetes tartályokat az épület elé mozgatták, hogy az addigi hideg héjjon tartást befejezzék, s a napon kellően felmelegítsék a tartályokban lévő anyagot erjesztés előtt. Közben Christian hívott egy szerelőt, aki a villás targoncán dolgozott. Még előző nap szakadt el a hidraulika olaj csöve, miközben a bicskába állt traktoron próbált Brendan segíteni. Egy – két nagyobb tartályt elmostunk, hogy a hétfői munkakezdésre rendbe legyenek. Jövő héten mindent le kell szüretelni, vagy legalábbis majdnem mindent.

Minden munkát elvégeztünk, amit lehetett és Brendan javaslatára a 2010-es évjáratból kóstoltunk borokat, amik még hordóban érlelődtek. Elképesztő látni a hordók közti különbséget, mindegyiknek meg van a maga egyénisége terroir és a szüret időpontja szerint. Ha a hordókat egyenként veszem számba, akkor szinte lehetetlen kihívásnak tűnik a borok készítése, viszont emlékezzünk arra, hogy a házasítás pont olyan fontos borászati feladat, mint a bor készítése. Az ugyanolyan fajtából, de más dűlőről vagy más időpontban szüretelt szőlőből készült borok házasítása, vagy akár a fajták közti házasítás is lényeges. Van olyan tétel, ami az érettségével, testességével és koncentrációjával a bor gerincét adja, más tételek a savakkal frissességet kölcsönöznek a bornak, vagy a tanninokkal finom szerkezetet illetve határozott strukúrát. A házasítás művészet, hiszen a borász a mozaik darabjaiból képet alkot, mint a zeneszerző teszi azt hangszerekkel.

Omar volt az ebéd-felelős, míg Sven a terepjáró leeresztett kerekét próbálta megjavítani. Friss zöldsaláta könnyed joghurtos, fokhagymás öntettel, majd párolt zucchini, gomba és padlizsán ételek kerültek terítékre.

Délután két borászatot látogattunk meg. Az első a Colchagua Völgy másik végében, gyönyörű helyen található Lapostollehoz vezetett. A chilei biodinamikus borászatok egyike. A pince építését 2006-ban fejezték be, mintegy 9.5 millió amerikai dollárt költve a projektre. Ebben a borászatban 10,000 rekesznyi (9 literes) bort lehet készíteni évente, ami a borászat termelésének a 5%-a. A fennmaradó 95%-ot egy nagyobb, kevésbé puccos, de szintén biodinamikus borászati épületben készítik. Júniusban majd részletes beszámolót teszek közzé.

A Viu Manent borászathoz vezetett az út a második látogatás során. Családi vállalkozás, s a völgy közepén vezető út mentén helyezkedik el, ami jó adottságokat biztosít a borturizmushoz. Termelés tekintetében a nagy mennyiségű, alacsonyabb árú tételektől egészen a kisebb mennyiségben termelt prémium kategóriág terjed a választék. A vincellér fogadott minket, hogy körbemutasson és a 2011-es borokat kóstoljuk. A tételek nagy része csak 70-80%-ban erjedt ki, s még dolgozott az élesztő a legtöbbjükben. Ragyogó lehetőség arra, hogy az erjedésről és borkészítésről tanuljunk: miként készülnek a különböző minőségű tételek, miként reagálnak a borok a borászati eljárásokra és milyen döntéseket kell a borásznak meghoznia egy ilyen nagy borászatnál. Hiszen a borászat üzlet és végeredményben pénzt kell, hogy termeljen a talponmaradás miatt.

A látogatások után a Polkurához vezető úton a tájban gyönyörködtünk. Hó fedte szirtek jelezték az Andez csúcsainak a magasságát az argentín határ mentén, csodásan pirosló égbolt szegélyezte a hegycsúcsokat és vulkánok jelezték a természet szunnyadó erejét. Sven készítette az utolsó vacsorát a Polkuránál, fűszerekkel sült friss lazac és zöldség köret rizzsel. A Polkura Block G + I Syrah, a pincészet csúcs bora jól dukált a vacsorához. A vaskályhában lobógó tűz és pattogó hasábok játéka, egy pohár vörösbor és baráti társalgás zárta az estét és a Polkura Borászatnál töltött napjainkat.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s