Kadarka: Változatosság és Érték

Sauska klónokEgy héttel ezelőtt villámlátogatást tettem Szekszárdra, hogy az első Kadarka Kerekasztalon vegyek részt illetve gondolataimat osszam meg egy előadás keretén belül. Noha a kadarka származását illetően a mai Montenegro és Alábnia, egy másik elmélet szerint Isztambul környékéről eredeztethető, mára nem vitás a magyarok számára, hogy hungarikum, tehát a mienk! Így nem is meglepő, hogy a Kadarka a borászok kedélyét igen csak fel tudja korbácsolni, akik amúgy is egy szenvedéllyel teli fajta. Különösen, ha a saját birtokuk illetve terroirjuk által adott egyéni stílusról és kifejezésről esik szó. Ennek ellenére én azt sugallom, hogy a borászatoknak jó lenne a saját árnyékukat túllépve a borászatra jellemző egyéniségről a fajtajegyek és a borvidéki tipikusság keretén belül tovább gondolkozni, ha a jövőben sikerre akarják vinni a Kadarka ügyét!

Az elmúlt mintegy 60 év során a Kakarka ültetvények nagysága jelentősen csökkent, mintegy 55,000 hektárról mára 660-ra, ami a nemzeti fajtaszerkezet 2%-kát teszi ki. A gyakran szovjet típusú szövetkezeti rendszerben folytatott gazdálkodás kámforrá válása miatt nem kell sajnálkoznunk. A változás gyakran, noha nem mindig, a minőség javulását eredményezte, hiszen családi birtokok folytatták és folytatják a Kadarka termesztését, ahol a szőlészeti munkára sokkal jobban és lelkiismeretesebben odafigyelnek.

A mai nagyon kis mennyiségű termőfelület ellenére a Kadarka elég jól el van szórva az országban, hiszen négy borvidéken is megtalálható: Egerben, Szekszárdon, Hajós-Baján és Kunságban. Ezenkívül az országhatáron túl is fellelhető a Szerémségben, a Felvidék déli részén illetve Ménesen. A több mint háromtucat tételből álló kóstoló során regisztrált stilisztikai eltérések egyik mögöttes oka teljesen biztos, hogy a borvidéki különbségeknek is köszönhető.

Ehhez járul aztán hozzá maga a szőlőfajta is, mely a klónok változatosságával büszkélkedik. Gyakran a különböző klónok személyiségjegyekben igen csak nagy eltérést mutató borokat eredeményez. Megtalálhatók a nagyon könnyű és gyümölcsös boroktól kezdve, a könnyedebb és fűszeresebbeken át egészen a mély színezetű, erősen tanninos és gyümölcsökben gazdag tételek is. A Pécsi Egyetem Borászati és Szőlészeti Kutatóintézete ebből kifolyólag egy kutató programot indított útjára szekszárdi és villányi termelők részvételével, hogy jobban megértsék illetve feltérképezzék a Kadarka klónok közti különbségeket.

Werner János doktorandusz, a Kerekasztal egyik előadója, kutatása eredményeiből készült pillanatfelvételt mutatta be a hallgatóságnak. Mára már tudományosan bebizonyították, hogy az Olasz Kadarka és a Mészi Kadarka valójában külön fajták, s nem Kadarka klónok.

Pernesz György, a Nemzeti Élelmiszerlánc Biztonsági Hivatal szakértője elmondta, hogy olyan esetekben, ahol egyérelműen bizonyított mind amelográfiai és DNS vizsgálatok alapján, hogy más szőlőfajtáról van szó, új nevet kell adni az új fajtának. Cél, a fogyasztó egyértelmű informálása arról, mi az általa fogyasztott termék.

Tehát mi is a sorsa azoknak a Kadarka klónoknak, amik valójában másik fajtát képviselnek? A jelenlegi EU-s szabályzás lehetővé teszi az Olaszkadar használatát az Olasz Kadarka helyett, mivel az egybeírás és a két betűvel való eltérés kielégítik a fajta névtan különbségi elvárásait. Vajon mennyire lesz hatásos eszköz ez a fogyasztó egyértelmű tájékoztatására, az a jövő titka.

Az elkövetkező évek, s talán évtizedek során izgalmas lesz megfigyelni, hogy az újonan felfedezett tudást miként fogják a borászok a saját előnyükre felhasználni. A kutatás eredményei a borászok közt nézeteltéréseket és akár szakadásokat is okozhat. Vannak olyan termelők, akik nagy arányban, vagy kizárólag olyan klónokat használnak, amikről ma tudjuk, nem Kadarka. Mit fognak tenni? Miként fogják az identitásukat újra feltalálni, s talán a legérdekesebb kérdés, mennyire hatékonyan tudják majd promotálni újonan felfedezett szőlőfajtájukat a piacon?

Azok a borászok sem jártak sokkal jobban, akik a kutatás eredményeként tudják ma már, ténylegesen Kadarka klónok találhatók az ültetvényeikben. Döntéseket kell, hogy hozzanak ma, s ezek hatása legkorábban 5 – 10 év múlva fog lecsapódni a piacon.

Eközben egy elég szűk pályára korlátozódik az eszmecsere, amit a klónok térítettek el pályájáról. A villányi Sauska pincészet főborásza, Markó Ildikó által végzett mikro-erjesztések végeredményét mind a 2011-es és 2012-es évjáratokból volt szerencsém kóstolni, vagyis a P9-es, P122-es, P123-mas, P124-es, P147-es, P167-es és P173-mas klónok borait. Következő írásomban azon fogok elgondolkozni, hogy milyen különbségeket mutatnak a klónok, illetve miért a klónok inváziója felelős az eszmecsere eltérítéséért annak ellenére, hogy vannak borászok, akik látják miért zsákutca a „melyik a legjobb klón” csapás.

Ez a bejegyzésemet azzal zárom, jó volt látni, hogy a borászok a mindennapos munkájukat ott hagyták azért, hogy együtt kóstoljanak, gondolkodjanak és vitázzanak. Sokan őszintén elmondták a véleményüket és nézőpontjukat. Amire most igazán szükség lesz, egy olyas stratégia elkészítése, ami a változatosságnak teret ad, s mégis egységes üzenetet tesz lehetővé a piac felé. Hiszek abban, hogy ez meg fog történni, noha nem lesz egyszerű!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s